2015. augusztus 2., vasárnap

Esztergomi falfirkák


Esztergom

Izgatottan léptünk be az esztergomi bazilikába. Az izgalom nem az épületnek magának szólt. Az esztergomi bazilika nem az az épület, amitől nagyon izgalomba jönnénk.

Esztergom

A Bakócz kápolnába siettünk. Egy régész-múzeulógus mesélt nekünk a kápolna falán éles szemmel, szórt fényben olvasható falfirkákról.

Az ember egy disznó állat, aki (ami?) mindent összefirkál, amióta lemászott a fáról és belépett az altamirai barlangba. Esetleg karcol, mint Budapesten az ELTE falát támasztó kallerok.

Ezek az "itt jártam" illetve "itt szúrtam a bölényt" falfirkák sokáig csak a háztulajdonost és a járókelőket zavarták, de a műemlékvédelem megjelenésével a grafománok megkapták a vandál minősítést. Ha egy vandalizmus megér száz évet, akkor műemlékké válik, mint Utahban a sziklarajzokra vésett 19. századi cowboyok nevei.

Esztergom

Ez történt Esztergomban is: a várban az agyukat szétunó katonák grafomán hippiként tagelték az ősi falakat, kezdve a Bakócz-kápolna csillogó süttői vörös mészkőburkolatától egészen a királyi palota vakolt falfelületeig.

Esztergom

Török vitézek, dán, angol, spanyol zsoldosok csorbították ki rozsdátlan bökőjük hegyét a falakon, hátrahagyva nevüket és az évszámot, amikor a vandalizmust elkövették. Jó érzés így találkozni a múlttal. Nem egy marcona harcost látunk, hanem egy pajkos kamaszt, amint szórakozik egy jót.

Azért szívből remélem, kortárs graffitik nem kerülnek e négy-ötszáz éves rajzok mellé. Ezek pont így jók.

Esztergom

Nincsenek megjegyzések: